Verbális játszmáink

A 7 fő csakránk a teljes energiarendszerünk élő működő alkotóelemei, összeköttetésben állnak egymással. Minden csakra aktuális állapota kihat valamilyen módon a többi csakrára is, így a velük való tudatos önmunka is. Most a köldökcsakrában jelen lévő minőség azon részével foglalkozunk, amely a torokcsakránkban nyilvánul meg.


A hatalom, illetve az önuralom, a központi erőnk  területe a köldökcsakránkban koncentrálódik, így ha ez nem működik optimálisan, különböző energetikai játszmákba keveredünk általa. Ha az élet bármely területén elnyomunk másokat, vagy minket nyomnak el, biztos jelnek tekinthetjük, hogy a köldökcsakránkkal érdemes dolgozni. Az a minőség, elakadás vagy többlet, ami a köldökcsakránk sajátja, önmagát különböző módokon fejezi ki  életünk több szegmensében, így szóbeli megnyilvánulásinkban is jól lekövethető.

A kommunikációnk verbális területe a torokcsakránkhoz köthető. Amikor  a torokcsakránk blokkolt, illetve  túl-vagy alulműködik, mindig jelez kommunikációs problémát is, elsősorban a beszéd területén.

Alábbiakban rálátást kaphatunk  a kommunikációs játszmáinkra. Amikor felismerjük, melyikben vagyunk éppen jelen, jelzést kapunk a tudatosságra és esélyt arra, hogy elkezdjünk dolgozni ezen a területen. Amikor a köldökcsakránk tiszta energetikával bír, képesek vagyunk a saját belső erőnkből működni, nem lesz szükségünk erőfitogtatásra és meghunyászkodásra sem, megfelelő energiával rendelkezünk, nincs szükségünk arra, hogy elvegyük másoktól, és nem történik meg, hogy elvehetik tőlünk. Akkor, annak és annyi energiát adunk másoknak amennyi az adott pillanatban önmagától kisugárzik.  Amikor a torokcsakránk kitisztul és működése optimálissá válik, nem vagyunk képesek többé kommunikációs játszmákban részt venni. Automatikusan leszakadnak rólunk azok a kommunikációs helyzetek, amelyek korábban működtetek minket, kommunikációnk minősége megváltozik, és belép általa a életünkbe az igazság.

Verbális kommunikációnk 4 fő alapsémája:

A FENYEGETŐ: agressziót sugároz amellyel félelmet okoz a kommunikációs partnerében. Szavai, hanghordozása lehet túl hangos, csúnya, gyakran félszavak, máskor ordítozás, fenyegető, minden esetben megfelelésre késztető, utasító. Figyelmedet ezen az áron láncolja magához. Nem mered elvenni róla a fókuszodat, mert veszélyben érzed magad, szavaid, tested védekezésre rendezkedik be.

A KÉRDEZŐ:  kommunikációs csatornája a kérdésekre alapoz, amelyekkel számon kér, felelősségre von, elszámoltat. Gyakorlatilag vallató stratégiát alkalmaz. Sokszor szerepelhet szótárában a miért szó, ha éppen nem a kérdéseivel akkor a kijelentéseivel is nagyon kritikus tud lenni. Jellemző még rá a hibáztató magatartás. Öntudatlanul is elkezdesz úgy viselkedni, hogy megfelelj neki, olyan válaszokat adni a kérdéseire, hogy ne találjon hibát, noha erre szinte semmi esélyed nincsen, mert ő ki van hegyezve erre.

Az ÖNSAJNÁLÓ: a folyamatos panaszkodó, aki mindig olyan helyzetekről beszél, amiben ő az áldozat, ő az akin segíteni szükséges. Különös ismertetőjegye, hogy amikor lehetőséget kap a másiktól egy valódi segítségnyújtásra, azt sosem képes elfogadni és alkalmazni.Mindig van talál valamilyen érvet, hogy az neki miért nem megfelelő. Ugyanazt azt áldozat képletet működteti, ebből a komfortzónából nem hajlandó kilépni. Késztetést érzel, hogy segíts rajta, azon agyalsz, milyen megoldást találhatnál számára, elkezded magad felelősnek érezni vele kapcsolatban. Amikor észreveszed, hogy minden megoldási javaslatod és cselekvésed kudarcba fullad, bűntudatod érzel. Van hogy azért is, mert neked jobb a helyzeted, vagy nem élted át saját magad az általa közvetített szenvedést, élethelyzetet.

A TITKOLÓZÓ: ő az, aki kérdezésre késztet. A sejtelmesség, titokzatosság látszatát kelti, kommunikációs partnerét kíváncsivá teszi. A kérdésekre sosem ad a másik számára teljesen kielégítő, egyértelmű választ, ha  utóbbit mégis, akkor az tagadás. Olyan érzésed van, hogy valójában elérhetetlen számodra, úgy beszél, hogy azt érzed, meg kell őt fejtened, mégis minden válasza arra elegendő csupán, hogy még több kérdést vessen fel benned és fenntartsa az érdeklődésedet. Energiát és időt fektetsz a kommunikációba, aminek, ha rajta múlik, jó eséllyel sosem lesz vége.

Mi a közös bennük?

Mindegyik séma működése kibillent csakraenergetika megnyilvánulása. Mindegyik magára vonja a figyelmed. Amire a figyelmed fordítod, annak energiát adsz. A felsorolt verbális alaptípusok megnyilvánulásai a  kommunikációs partner figyelmét irányítják magukra, általuk szerezve energiát tőlük.

Kommunikációnkat megváltoztatni lehetséges különböző technikák árán, ám szinte lehetetlen az alacsonyabb energiasztinten feloldalni egy finomabb térből működő energetikai mintázatot.   Beszédünk, gesztusaink egymással

való összhangjának hiánya elárul minket. Ha meg is őrizzük a látszatot, az energiánkat még odaadjuk, illetve elvesszük mástól az övét, még ha tudatos sikerül is mást mutatnunk.

Amikor felismerjük magunkban valamelyik séma jelenlétét, ha tudatosan ki is lépünk a kommunikációs játszmából, energiamintázatunk a régi marad, így újra és újra olyan szituációkat vonzunk az életünkbe, amik megismételtetik újra és újra ugyanazt a sémát. Amíg nem változtatjuk meg a energetikai rendszerünket, azaz nem tisztítjuk meg és hozzuk optimális működésbe a csakrarendszerünket,  a kommunikációnk megváltoztatása csupán  önmagunk és mások becsapása, amely így tartható fent hosszú ideig. Amikor olyan technika mellett köteleződünk el, ami kioldja a fenti sémákat futtató programozottságunkat, csakráink optimalizálódásával automatikusan eltűnnek verbális játszmáink is.