Baj van a gyerekkel! Az anya a hibás?

Ha a gyerekkel baj van, már-már közhelyszerűen hajlamosak vagyunk spirituális körökben rávágni, hogy ott bizony az anyával van a baj.

Nem szerencsések az  ilyen sztereotíp megközelítések, mert egyrészt az anyában erős bűntudat és szégyenérzet alakulhat ki, ami az energetikai összekapcsoltság miatt súlyosbítja a helyzetet, másrészt lehet hogy pont ez az, ami miatt szégyell az érintett anya segítséget kérni.

Valóban, ilyen esetben az anya, és/vagy a legtöbbet a gyermekkel  lévő szülő, felnőtt tud a legtöbbet tenni a gyermekért.

Tagadhatatlan, hogy az anyánkkal való kapcsolatunk kihat az egész életünkre, még felnőtt korban is, ha nehezen jönnek össze a dolgaink, akadályoztatásokat élünk meg különböző területeken akkor  elsősorban az anyai vonalon érdemes dolgozni.  Viszont ez nem szabad, hogy az anya hibáztatására redukálódjon, mert anya-gyermek kapcsolat ennél sokkal szerteágazóbb és bonyolultabb.

Az, hogy ki az anyánk, vagy milyen anyánk van, előző életeink hozadéka, ilyenformán ő maga, és a vele való kapcsolatunk is saját belső kivetülésünk egyik formája.

De hol is kezdjük?

A szülött életét ha a fogantatástól vizsgáljuk a születés utáni első 7 évig, meghatározó anyai tapasztalások és érzések keletkeznek a babában. Ezt az időszakot különböző  fázisokra osztjuk, ha ezek  valamelyikében valami rendkívüli történt,  ha szükségleteinket nem elégítették ki, beregadhatunk a fázisok egyikébe, ami azt jelenti pszichikus csomók keletkeznek bennünk. Amikor viszonylag természetszerűleg, normálisan történt minden, akkor életünk e fázisokon  túl is ilyen lesz. Ha beragadunk valamelyik fázisba, további életünk megtapasztalása ugyanazon a mintán  át történik meg velünk.

  1. fázis: a megtermékenyülés pillanatától a második hónapig tartó időszak. Ekkor meghatározó, hogy abban az időben mit és hogyan élnek meg szüleink, érzéseik, gondolataik befolyásolják a babát. Ha ez bármelyikükben rossz érzéseket, félelmeket ébresztett, akkor energetikailag ezt teheti magáévé a születendő baba.  Ebben az időszakban ha a gyermeket nem tervezték, vagy bármelyik szülőben ellenérzéseket, félelmeket keltett a fogantatása, vagy abortuszon gondolkodtak, akár az öngyűlöletben, vagy a szülők gyűlöletében is megnyilvánulhat a későbbiekben. Az első szakaszban beragadtak hajlamosak cselekvés helyett a passzivitást választani, erősen motivációhiányosak, fásultak és közönyösek, meghúzzák magukat az életben, félnek és alapjáraton lehangoltak lesznek.
  2. fázis: az anyaméhben töltött második hónaptól a szülésig terjedő időszak. Az anya erőteljes hormonváltozásokon megy keresztül, melynek hatásai szintén energetikai lenyomatot hagynak a babában. Amikor ez a szakasz nem zökkenőmentes és a szülött energetikailag itt ragadt meg, így későbbi életében elkeseredettségtől és reménytelenségtől uralt kondicionáltsággal rendelkezik, erős hajlammal arra, hogy hamar abbahagyja amit elkezdett, ezernyi okot találva, hogy miért nem fog úgysem sikerülni. Ha valamelyik szülő ebben az időszakban nem akarta a gyermeket, megbánta a foganást, vagy elhagyta az apa az anyát, akkor a szülöttben nagy mennyiségű ellenállás fejlődik ki az élettel szemben. Jellemző még a depresszió az ebben a szakaszban beragadtakra és az erőteljes demotiváltság.
  3. fázis: a szülés kezdete: a nehezen és komplikáltan megszületett babák, ha beragadnak ebben a szakaszban, az életüket folytonos, kemény küzdelemként élik meg. Amikor előreláthatóan sikeres helyzetbe kerülhetnek, akadályok merülnek fel ennek megvalósításában. Kezdeti lelkesedés, nagy lendület és vehemencia jellemzik tevékenységeik kezdetét, azután pedig hamarosan feladják azt. Amennyiben mégis elérnek sikereket, a siker nagyságához képest irreálisan nagy az erőfeszítés, amivel elérték azt. Ide tartozik még a császármetszéses szülés is, ilyenkor nem csak a természetes erőfeszítés hiánya jelenik meg, amikor a baba a szülőcsatornán megy végig fizikailag, hanem az anyából való testi kiszakadás lelki folyamata is mesterségesen, átmenet nélkül megy végbe.
  4. fázis: a megszületéstől eltelt első 6 óra. A fogadtatás, a születés pillanatában jelenlévők érzelmi állapota, gondolatvilágának milyensége a befolyásoló. Ráteszik-e édesanyja hasára?  Mit mondanak, mit gondolnak az akkor jelenlévők? Amennyiben az első 6 órában nem kerül kapcsolatba az édesanyjával a baba, egész életében egyedül érezheti magát és feleslegesnek a többi ember számára. Azok az emberek akiknek szép és nyugodt születésélményeik vannak, hamarabb és nagyobb sikereket érnek el másoknál, kevesebb erőfeszítéssel gyorsabban eljutnak céljaikhoz.
  5. fázis: a gyermek első hét éve. Ilyenkor ő az anya energetikájából táplálkozik, természetes szükségleteinek kielégítésében többnyire megakadályozza őt a társadalmi norma, amelybe született. Az anyatejjel való táplálás, az anyával való együtt alvás és a hordozás hiánya, a 7 éves kora előtti mesterséges elszakítás és közösségbe kondicionálódás kihat a szülött egész életére. (Manapság újra kezd teret hódítani a természetesség ezen a vonalon, kötődő nevelésnek hívják, szurkolunk nekik. )

Mit tehetünk?

A fent leírt  pszichikus csomók oldására felnőtt korban is lehetőségűnk van. Ezek a finom energetikai testeinkben, a csakrarendszerünkben tárolódnak, onnan speciális technikákkal kioldva, megteremthetjük magunk számára azt az életet, amit ezek nélkül a blokkok nélkül szeretnénk élni.

Az  anya személyére érdemes úgy tekintenünk, mint egy olyan pontra, ahol elkezdhetjük megoldani karmikus feladatainkat. Az anyával való kapcsolódásunk  oldása lehet az a gombnyomás, ami elindítja életünk összes területén a változást. Minél messzebbre távolítjuk rálátásunkat az anyánk életünkben tett hatásaira, annál közelebb kerülünk a problémáink felgöngyölíteni kívánt fonalának legbelső pontjához.